Minden tudományos megalapozottságot nélkülöző, erősen szubjektív beszámolóm következik arról, hogy mit tett hozzá az életemhez a meditálás az elmúlt egy évben. Nem volt fókuszcsoport, nem vezettem naplót, szóval az alábbiak a saját benyomásaim arról, hogy milyen pozitív változásokat tapasztaltam ebben az időszakban.

Háttérinfók: korábban is rendszeresen gyakoroltam, viszont az elmúlt 1 év volt az első, amikor minden nap meditáltam minimum fél órát (nem hagyva ki egyetlen napot sem). Különböző technikákkal kísérleteztem (mantra, trataka, open monitoring), de legtöbbször csak a légzésemet használtam mankóként és nyitott szemmel gyakoroltam.

Az alábbi lista természetesen nem teljes, igyekeztem azokat a területeket megemlíteni, ahol a legnyilvánvalóbb változásokat tapasztaltam.

1, Kitartás és önfegyelem

Vicces módon a nagy áttörés ezzel kapcsolatban akkor következett be, mikor megtanultam kezelni gyakorlás közben a lábamban érezhető nagyon kellemetlen zsibbadást. Régebben teljesen kizökkentett és néha idő előtt abbahagytam a meditálást, idővel viszont tudatosult bennem, hogy ez csak egy fizikai érzet és rajtam múlik, hogy erre hogyan reagálok.

Azóta az életem több területén tapasztalom, hogy kevésbé törekszem a kényelmes megoldásokra és örömmel tekintek a nehézségekre. Sokkal több energiát érzek magamban, hogy megbirkózzak különböző kihívásokkal és egyre könnyebb legyőznöm a lustaságomat. Nagyon jó érzés például, hogy mostanra már nem az a napi kérdés, hogy fogok-e meditálni, hanem csak az, hogy mikor.

2, Empátia és nyitottság

Sokkal könnyebbé vált megbarátkoznom az enyémtől esetenként radikálisan eltérő véleményekkel, jobban át tudom érezni és meg tudom érteni, hogy egy másik ember hogyan jutott az adott következtetésre a saját tapasztalatai alapján.

Ennek hatására sok emberi kapcsolatom fejlődött nagyon pozitív irányba, valamint ismeretlenekkel is könnyebben megtalálom a közös hangot. Abban is sokat fejlődtem, hogy egy beszélgetés során kevesebb késztetést érzek, hogy a saját okosságaimat nyomassam, mert jobban érdekel, hogy a másik mi olyat tud mondani, amit én még nem tudok.

3, Magabiztosság

A meditálás elképesztően sokat hozzátesz az önismerethez, ezáltal sokkal pontosabban látom az erősségeimet és gyengeségeimet. Emellett egyre megingathatatlanabbá válik bennem egy olyan belső mag, amihez mindig vissza tudok nyúlni, ha a külső körülmények elbizonytalanítanak.

Nagyon megnyugtató az a tudat, hogy az emberi létezés egy értékes ajándék és csak rajtunk múlik, hogyan játszunk ezzel a szereppel. Nem veszem már olyan véresen komolyan az egóm védelmezését, ezáltal sokkal több energiám és bátorságom marad a valódi céljaimért dolgozni és közben fejlődni.

4, Érzelmi stabilitás

Ez egy ellentmondásos jelenség, mert azt tapasztalom, hogy egyszerre váltam érzékenyebbé, viszont egyúttal kevésbé is vagyok kiszolgáltatva a külső hatásokra adott érzelmi reakcióimnak.

Meditálás során az ember megtanulja érzések és gondolatok ezreit elengedni és ez segít a hétköznapok során is helyén kezelni a folyton változó és eltűnő ingereket. Ennek hatására a hangulatom sokkal kevésbé és rövidebb ideig csapong 1-1 jó vagy rossz hír hatására.

5, Hála

Leginkább ilyen Amelie csodálatos élete szerű közhelyekkel tudnám visszaadni a jelenséget, szóval ettől most inkább megkíméllek. A lényeg, hogy naponta többször lesz úrrá rajtam az érzés, hogy milyen szuper dolgok történnek velem és mennyi jó dolog vesz körül.

Erre biztos hatással volt az esti hálaadás gyakorlatom is – amit szintén minden nap végzek és csak ajánlani tudom -, viszont a meditálásának köszönhető, hogy tudatosan észreveszem és értékelem ezeket a pillanatokat.

6, Céltudatosság

Egyre egyértelműbben meg tudom különböztetni a fontos és nem fontos dolgokat az életemben. Ennek megfelelően több energiát fordítok azokra, amik lényegesek (és hatással tudok lenni rájuk) és sokkal kevesebbet azokra, amiknek minimális a hozzáadott értéke az életemhez.

A meditálás hatására sokkal kevesebb a felesleges gondolatok okozta mentális zaj a fejemben, így jobban tudok priorizálni a tennivalóim között. Azt is egyre pontosabban látom, hogy hol válnak el a saját, tényleges céljaim azoktól, amiket valójában csak külső elvárások miatt vettem magamra.

A végtelenbe és tovább

Felmerül persze a kérdés, hogy vajon ennyi idő alatt sikerült már kimaxolnom a fenti területeket? A lehető leghatározottabban állíthatom, hogy nem. Nagyjából 200 órányi meditáció hatásáról van szó, butaság lenne azt gondolni, hogy ennyi befektetéssel minden emberi gyarlóságot kijavíthatunk magunkban. Nekem legalábbis biztosan nem sikerült.

Viszont a pozitív hatások nagyon komoly motivációt jelentenek nekem a további gyakorláshoz, mert látom, hogy elképesztő lehetőségek vannak még benne. Ráadásul a meditálás egyik szépsége, hogy sok olyan dologban is fejlődünk közben, amikre eleinte nem is számítottunk.

Abban biztos vagyok, hogy ha nem is ugyanezeken a területeken, de a te életedben is számos pozitív változást hoz majd a meditálás. Ehhez csak arra van szükség, hogy rászánd magad az első lépésekre és kialakítsd a saját meditációs rutinodat, mert a legfontosabb dolog tényleg a rendszeresség. Hajrá!