Bár ez a blog alapvetően szekuláris jellegű, képmutató dolog lenne úgy tenni, mintha a meditáció semmilyen módon nem kötődne a spiritualitáshoz. Éppen ezért fontosnak tartom foglalkozni azzal, hogy mit is takar pontosan ez a sokak számára érzékeny fogalom.

Saját meglátásom szerint kevés ember viszonyul semlegesen a spiritualitáshoz: sokaknak a materialista világnézeten túlmutató, felszabadító válaszokat jelenti, másoknak viszont nem több, mint egy zavaros humbug, ami arról szól, hogy egy szoba füstölős homályában az ametisztjüket dörzsölgetve angyalokhoz fohászkodnak a hippik. 

Sokféle definícióval és leírással találkoztam már, mindegyik kicsit más aspektusát ragadja meg, ezért most azzal a meghatározással fogok foglalkozni, ami szerintem legjobban ragadja meg a téma lényegét:

A spiritualitás a valóság és a létezés alapvető természetének tapasztalati úton történő megismerése. 

Vallás vs. spiritualitás

A definíció kulcsa a tapasztalati megismerésben rejlik, amivel el is jutottunk a vallás és spiritualitás alapvető különbségéhez: míg a vallás különböző hitek és hiedelmek terjesztéséről szól, addig a spiritualitás lényege, hogy nem elégszünk meg a kívülről kapott elméletekkel, hanem saját magunk tapasztalatain keresztül akarjuk a kíváncsiságunkat kielégíteni. 

Fontos megjegyezni, hogy ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hogy egy konkrét vallás „igaz” vagy „hamis” tanokat terjeszt, a fontos a megismerés jellege, ahogyan a meggyőződés kialakul benned: a vallás arra épít, hogy egy feletted álló tekintélynek elhiszed, amit a világ működéséről állít, míg a spiritualitás alapja, hogy csak a saját tapasztalataim alapján tudok pontos képet alkotni a létezés természetét firtató kérdésekről. 

Megtapasztalható?

A spiritualitás alapja tehát az, hogy a társadalom különböző szereplőitől átvett elképzeléseket megkérdőjelezzük és a hiedelmeink elhessegetése után maradt űrt a saját tapasztalatainkon alapuló felismerésekkel töltjük fel. Mindez persze sok munkát és bátorságot igényel, tehát nem könnyű feladat. 

A fő kérdés persze az, hogy egyáltalán lehetséges-e tapasztalati úton ismereteket szerezni a valóság valódi természetéről? Ha ezt nem tudjuk elfogadni, akkor minden további erőfeszítés hiábavaló utazás a koponyánk körül. A saját válaszom (és egyben premisszám) erre az, hogy igen, lehetséges a megismerés. Viszont ezzel körbe is értünk, mert magad számára csak akkor szerezhetsz erről bizonyosságot, ha belefekteted az energiát és tapasztalati úton megbizonyosodsz róla. 

Hová vezet ez az egész?

Minden spirituális felfedezés abból a felismerésből fakad, hogy bizonyos kérdésekre nincsenek válaszaink, se nekünk, se a társadalomnak, ráadásul nem is egyértelmű, hogy hol találhatnánk meg őket.

Ebből fakadóan két lehetőségünk van: vagy várunk a tudomány fejlődésére (és bízunk abban, hogy a tudomány eszközeivel egyáltalán megismerhető az „Igazság”) vagy kezünkbe vesszük a dolgokat és saját felfedező túrára indulunk, hogy kiderítsük:

Mi a létezés?
Miért van a semmi helyett valami?
Mi hozza létre a tudatot?
Mit jelent a végtelen?
Miről szól az emberi lét?

Persze felmerül egy további, általánosabb kérdés is a kutakodás során: számít ez egyáltalán? Vajon tényleg jobb lesz az életünk attól, hogy rájövünk, milyen erők mozgatják az univerzumot?

Magam részéről ehhez mindig elég pragmatikusan viszonyultam abból a szempontból, hogy a pusztán elméleti, filozófiai eszmefuttatások soha nem hoztak lázba. Az viszont annál jobban érdekelt, hogy megismerjem annak a játéknak a szabályait, amibe beleszülettem. Képzeld el, hogy úgy ülsz le Monopolyzni, hogy senki nem szólt arról, hogy ha hoteleket építesz, úgy növelheted a bevételeidet vagy hogy duplát kell dobnod ahhoz, hogy kijöhess a börtönből. A spiritualitás tehát egy nagyon hasznos eszköz tud lenni abban, hogy jobban boldoguljunk az életben. 

Az egón túl

Ha úgy érzed, túl szkeptikus vagy a spiritualitáshoz, akkor megnyugtathatlak, a dolgok megkérdőjelezése nagyon hasznos hozzávaló a metafizikai felfedezéshez. Mivel a kiindulópontunk az, hogy a hiedelmek és ideológiák lebontása a cél, a spiritualitásnak valójában fontos eleme, hogy ne érd be azokkal a készen kapott válaszokkal, amiket külső forrásból kaptál, de nem győződtél meg empirikusan az igazukról. 

A spiritualitás útja a fentiek fényében egyet jelent azzal, hogy folyamatosan törekszünk a tudati szintünk emelésére, azaz megtanuljuk a dolgokat annak, látni, amik azok valójában. Ennek egyik fontos eleme az énérzékelésünk kiterjesztése, a beszűkült egós érdekeink meghaladása.

Ahogy lépésről lépésre felismered, hogy a korábbi világképedet olyan emberek kollektív véleményére alapoztad, akik saját tapasztalatok helyett elméletekkel töltötték ki az űrt, egészen új, izgalmas távlatok nyílnak meg számodra önmagad és a világ felfedezésében.

 

Ha szeretnél még több részletet megtudni a spiritualitás fenti értelmezéséről, javaslom ezt a remek (ám kissé hosszú) videót.