Előfordult már veled, hogy a evés közben annyira tele volt a fejed száguldó gondolatokkal, hogy a végén csak nézted az üres tányért és nem is emlékeztél rá, hogyan toltad be az egészet az arcodba?

Azon túlmenően, hogy már anyukád is megmondta, ilyet ne csinálj, még az étel nyújtotta élvezetektől is megfosztod magad ilyenkor. A tudatos evés gyakorlásához most leírtam a lehető legélvezetesebb meditációt, szóval ragadj meg egy finom gyümölcsöt és már kezdheted is.

Hozzávalók:
1 banán (amit nyugodtan helyettesíthetsz a kedvenc nyári gyümölcsöddel)

10 perc (ami lehet hosszabb is, ha sikerül igazán egymásra találnotok)

Hangolódj rá
Legyetek kettesben, csak te és a gyümölcs. Helyezkedj el kényelmesen, vegyél pár mély lélegzetet és tedd magad elé a kiszemeltedet. Élvezd ki, hogy a következő pár percben csak vele fogsz foglalkozni és ez egy új szintre emeli majd a kapcsolatotokat.

Képzeld el, hogy honnan jött, milyen környezetben nevelkedett, kik gondoskodtak róla és milyen emberek tették lehetővé, hogy ő most az asztalodra kerüljön. Ha szeretnél, mondj köszönetet az univerzumnak/Istennek/a globális piacgazdaságnak, hogy lehetővé tette számotokra ezt a találkozást.

Figyeld
Nézd meg egész közelről és vedd szemügyre azokat az apróságokat, amik egyébként soha nem tűnnének fel. Figyeld meg a színek különböző árnyalatait, az apró egyenetlenségeket a felületén, a formájának finomságait.

Tapogasd
Vedd a kezedbe a dolgokat és koncentrálj a textúrájára, súlyára, a fizikai érzetekre, ahogy az ujjaid hozzáérnek a különböző részeihez.

(Ha ezen a ponton olyan érzésed van, mintha egy intim előjátékban lennél a kedvenc gyümölcsöddel, az nem indokolatlan és nem rossz 😉 Csak folytasd!)

Szimatold
Emeld az orrodhoz és illatold meg. Ügyelj a különböző részek közti különbségekre, próbálj meg minél több illatárnyalatot felfedezni a gyümölcsön belül. Könnyen lehet, hogy mostanra már kicsit türelmetlenné váltál és bele akarod mélyeszteni a fogaidat. Figyeld meg ezt az érzést, de ne görcsölj rajta.

Falatozd
Eljött az pillanat, amire vártál, de próbálj továbbra is lassítani és nem egyből rávetni magad szegény, kiszolgáltatott gyümölcsre. Ahelyett, hogy két harapásból elpusztítanád az egészet, legyél türelmes és kisebb falatokkal haladj előre. Milyen érzés, beleharapni? Olyan az íze, amilyenre számítottál vagy valamiben eltér attól? Figyelj a textúrára, ahogy a nyelvedhez és a szájpadlásodhoz ér. Rágd meg szép lassan, figyelj az állkapcsod mozgására, majd a nyelés fizikai érzetére. Ne siess a következő falattal, várd meg, míg teljesen elhalványul az utóíz és csak akkor majszolj tovább.

Figyeld meg, hogy mikor néhány harapás után elmúlik az újdonság varázsa, sokkal könnyebben elkalandozhatsz és más gondolatok töltik ki a fejedet. Ha ez történik, tudatosítsd magadban, majd finoman térj vissza a gyümölcshöz és koncentrálj tovább a fizikai érzetekre.

Élvezd ki az utolsó falatot, majd állj meg kicsit és gondold át, miben volt más ez az élmény, mint mikor minden odafigyelés nélkül falsz fel egy hasonló gyümölcsöt pár másodperc alatt. Ha tetszett, amit most megtapasztaltál, röviden érdemes megfogalmaznod magadnak, hogy legközelebb mit akarsz máshogy csinálni, mikor leülsz enni.

Elemózsia későbbre

Remélem ez a gyakorlat segít kicsit közelíteni a meditálás elvont világát a hétköznapi (érzéki) örömökhöz. Sokkal gazdagabbá tudjuk tenni az életünket azzal az egyszerű változtatással, hogy megtanulunk stabilabban a jelenben lenni és ténylegesen arra figyelni, amit éppen csinálunk. Ez természetesen igaz az élet minden területére, nem csak az evésre.

Szóval ha legközelebb azon kapod magad, hogy a telefonodat nyomkodod, miközben a barátaiddal vagytok együtt vagy éppen egy kies tájon utazol keresztül, tedd fel magadnak a kérdést: jelenleg mivel tudom leginkább kimaxolni ezt a pillanatot?

Ha éppen tényleg sürgős ügyeket kell elintézned telefonon, semmi gond. Ha nem, akkor viszont térj vissza és koncentrálj azokra a jóságokra, amiket az adott helyzet éppen felkínál neked. Legyen az egy lédús, organikus gyümölcs, egy szuper beszélgetés vagy egy izgalmas összenézés a villamoson.