A meditálásra gondolva sokan egy kellemes, langymeleg állapotot képzelnek el, amikor az ember élvezi a csendet a saját fejében és elvonul az élet ügyes-bajos dolgai elől. Bár a meditálás során valóban sokféle mentális minőség megtapasztalható, fontos, hogy ne keverjük össze a relaxációval (vagy a kényelmes merengéssel), ezért most a megfelelő összpontosítás jelentőségéről fogok írni.

Mielőtt bárki pánikba esne: senkinek a gyakorlását nem akarom elítélni, már csak azért sem, mert mindenkinek kicsit más a célja azzal, hogy meditál vagy relaxál. Semmi baj nincs azzal, ha a pörgős napod végén jól esik egy relaxációs gyakorlat, ami pihenteti a megfáradt idegeidet és több harmóniát visz az életedbe. Viszont a nagy „new age” katyvaszban érdemes megkülönböztetni, hogy különböző gyakorlatok mire valók, valamint mit és milyen keretek között lehet várni tőlük.

Egyensúly 

Azért is írok erről, mert a saját gyakorlásomban is sokszor megfigyeltem, hogy a napi meditációm kicsit céltalanná és meddővé tud válni, ha nem viszek bele kellő erőfeszítést, hanem „ellazázom” a gyakorlást. Fontos, hogy az erőfeszítést itt megfelelően értelmezzük. Nem az a cél, hogy kidagadjanak az erek a halántékodon gyakorlás közben, hanem hogy valóban fókuszált figyelemmel legyél jelen a gyakorlásod során.

Az erőfeszítés mértékével kapcsolatban nagyon szeretem a gitár húrjaihoz köthető hasonlatot. A tökéletes hangzás érdekében nem lehetnek se túl lazák, se túl feszesek a húrok, a megfelelő egyensúlyt kell beállítani. Ugyanez érvényes a meditálásra is: pihengetős, laza csapongással ugyanolyan nehéz eredményeket elérni, mintha teljesen túlpörgeted magad és minden apró hibád miatt masszív önostorozásba kezdesz.

Elhatározás

Ha a légzésfigyelés technikájából indulunk ki, akkor nem az számít „kudarcnak”, ha elkalandozol a légzésedtől és elkezdesz agyalni a karácsonyi ajándékok beszerzésén, hanem ha azon kapod magad, hogy nincs is meg benned igazán az eltökéltség, hogy a légzésed legyen a középpontban, hanem majd lesz, ami lesz. Ezek persze finom és árnyalt dolgok, de javaslom, hogy legalább a gyakorlásod végén reflektálj arra, hogy mennyire igyekeztél valóban úgy meditálni, ahogy eltervezted.

Az előkészületek emiatt is sokat számítanak. Erről már korábban is írtam, miszerint ha a gyakorlásod előtt rászánsz 1-2 percet arra, hogy meghatározod, milyen célod is van ez alkalommal és pontosan milyen módszerrel akarsz meditálni, az sokat tud dobni a gyakorlásod minőségén. Ennek hiányában kifejezetten könnyű kényelmes kalandozásba kezdeni például a meditációd tárgyát illetően: egy ideig a légzésedet figyeled, de ha arra ráunsz, akkor jöhet egy kis mantrázgatás, majd ha már az sem köt le, akkor elkezded pásztázni a testérzeteidet. Igaz, hogy ezek mind valós meditációs technikák, de ha egy alkalmon belül is ugrálsz közöttük, az jelentősen le fogja lassítani a fejlődésedet.

Mire számíthatok?

Ezzel el is érkeztünk az erőfeszítés hosszú távú jelentőségéhez. Bár az egyes gyakorlások során külön-külön is érezni fogod, hogy kellő fókusz és önfegyelem nélkül kevesebb eredményt tapasztalsz, ennek a hatása leginkább hetek, hónapok és főként évek múltával lesz igazán látványos. Saját tapasztalataim alapján is látom, hogy drámai különbség tud lenni aközött, ha néhány hétig túlnyomórészt csak tessék-lássék módjára gyakorlok vagy ha tényleg odateszem magam.

Figyelj oda, hogy ne vállald túl magad, ha még nem tartasz ott. Ha nem tudsz 20 percig koncentráltan figyelni, meditálj csak 10 percig, de akkor tedd is oda magad. Sokkal messzebbre fogsz jutni a rövidebb, de minőségi gyakorlással, mintha erőltetnél valamit, ami még túl sok neked. 

Találd meg az egyensúlyt egy marcona börtönőr és egy fűben fetrengő hippi között. Ha kell, lazíts kicsit a gyeplőn, de próbálj meg mindig friss figyelemmel jelen lenni a meditálásod során és meglátod, hogy ez mennyivel élvezetesebbé teszi a gyakorlásodat.