Amikor leülünk meditálni, jellemzően azzal a szilárd elhatározással kezdünk neki, hogy a meditációnk tárgyán (légzés, mantra, vizualizáció, stb.) fogjuk tartani végig a figyelmünket. Azonban elménk fegyelmezettségi szintjétől függően egy idő után meg fognak jelenni gondolatok és érzések. Ismét hangsúlyozom, hogy ezzel önmagában semmi baj nincs, a feladatunk ilyenkor csak annyi, hogy tudatosan észrevesszük a gondolatot és visszatérünk eredeti fókuszunkhoz (önmagunk szigorú ostorozása nélkül).

Mikor szorongó, frusztráló vagy idegesítő gondolataink támadnak, jellemzően nem is olyan nehéz elengednünk őket, miután észrevettük, hogy elkalandoztunk. Végül is miért ne akarnánk megszabadulni a negatív gondolatainktól vagy legalábbis ideiglenesen elhessegetni őket? Ha nem is megy könnyen az elengedés, legalább a motivációnk megvan hozzá. De mi történik akkor, ha egy inspiráló, megnyugtató vagy örömteli gondolatlánc indul el bennünk? Engedjük el ezt is vagy töltekezzünk belőle és lubickoljunk a jó érzésben? (elnézést a címben lévő apró spoiler miatt)

Meditáció vs. gondolkodás

Először is nézzük meg, miben különbözik valójában a meditáció a hétköznapi gondolkodástól.

Általában az elménket arra használjuk, hogy problémákat oldjunk meg vele. Tervezünk, kombinálunk, képzelődünk, mindezt annak érdekében, hogy jó döntéseket tudjunk hozni az életben. Más kérdés, hogy nem mindig sikerül ennyire konstruktív célnak alárendelni az elménket és sokszor inkább ő irányít minket, mintsem fordítva, de ez majd egy másik cikk témája lesz.

Ezzel szemben a meditálás során figyelmünket egy adott jelenségre irányítjuk és bár közben megfigyeljük a felmerülő gondolatokat és érzeteket, nem hagyjuk, hogy azok eltérítsék más irányba a gyakorlásunkat. Ennek megfelelően sajnos semmivel sem jobb a gyakorlásod szempontjából, ha meditálás közben a jövő nyári costa rica-i nyaralásod részletein merengsz teljes extázisban, mintha azon görcsölnél, hogy vajon kellően felelősségteljes és tudatos vagy-e a háztartási hulladékok újrahasznosítása terén. Mindkét esetben ismerd fel, hogy megjelent benned a gondolat, majd engedd is el, mielőtt egy hosszú gondolatáramlatot indítanál el.

Emlékezz! Emlékezz! Emlékezz!

De mit csináljunk akkor, ha tényleg szuper gondolataink támadnak meditálás közben? Pont a tudatos elménk elcsitítása miatt ilyenkor sokkal közelebbi kapcsolatba kerülünk az intuíciónkkal, ezáltal számos olyan megoldás vagy új ötlet jöhet fel, amit a későbbiek során szeretnénk felhasználni.

Erre a legjobb megoldás, ha még a gondolatmenetünk elején teszünk egy apró mentális jegyzetet, hogy erre a későbbiek során szeretnénk majd visszatérni. A legjobb, ha tartasz is a közeledben egy füzetet, amibe a konstruktív és hasznos felismeréseidet fel tudod írni közvetlenül a gyakorlásod után. Ne aggódj, ha a kiinduló témára emlékezteted magad, akkor később ugyanolyan jól végig tudod majd vinni az egész gondolatsort (a racionális elméd bevonásával), ráadásul a meditációdat is „tisztán” tartottad.

Akkor csak semmi lubickolás?

Fontos tudatosítanod magadnak, hogy milyen jellegű meditációt szeretnél végezni. A mindenmentes meditáció esetében törekedj arra, hogy mindig visszatérj a légzésedhez, mikor elkalandoztál. Ezzel a technikával is át fogsz élni elképesztően pozitív tudatállapotokat, viszont ezek többnyire nem a racionális elméd termékei lesznek. Ha úgy érzed, hogy jelenleg inkább pozitív töltekezésre van szükséged, akkor javaslom, hogy válassz egy vezetett meditációt (pl. szeretet vagy együttérzés meditáció), ahol konkrét instrukciók mellett az elméd bevonásával vizualizálsz olyan képeket, amik érzelmileg és mentálisan is feltöltenek új energiával.