A kedvenc kifogásom a meditálással kapcsolatban, ha valaki arra hivatkozik, hogy nincs rá ideje. A másik kedvencem, hogy a lótuszülés túl kényelmetlen. A kifogáskeresők számára rossz hír, hogy ez a fajta mindfulness gyakorlat bármikor végezhető és így nagyon könnyű beépíteni a napi rutinunkba. 

De miről is szól a séta meditáció? Különböző iskolák léteznek, amik mind kicsit máshogy ragadják meg a módszer hangsúlyait (ha szeretnél erről többet megtudni, ajánlom ezt a cikket), én most egy kellően nyitott és rugalmas technikát mutatok be, ahol a sétálás élménye lesz a fókuszban, ami segít a testedet és az elmédet összhangba hozni. 

A séta meditációnak megvan az az előnye, hogy az ülő meditációval szemben könnyebb a figyelmedet a mozgásban lévő testedre irányítani, hiszen több az impulzus, amit érzékelhetsz. Ezen felül már nincs is más dolgod, mint megfigyelni ezeket az ingereket anélkül, hogy mentálisan kommentálnád őket a fejedben.

A séta meditáció lépései

1, Még mielőtt elindulnál, tarts egy gyors ellenőrzést, hogy milyen érzetek vannak a testedben. Érzel valahol feszültséget, esetleg fáradtságot vagy valami kellemeset? Figyeld meg, hogy miközben egy helyben állsz, valójában számos izmod dolgozik azon, hogy egyensúlyban maradj. Próbáld érezni az apró váltásokat, ahogy különböző izomcsoportok kapcsolnak be, miközben nem is mozogsz. 

2, Most indulj el és anélkül, hogy próbálnád befolyásolni, figyeld meg a járásodat. Milyen a természetes tempója és ritmusa? Milyen érzés mozgásban lenni? Eleinte lehet, hogy kicsit furának tűnik majd és nehéz lesz nem tudatosan változtatnod valamit a mozdulataidon, de idővel hozzászoksz. 

3, Irányítsd a figyelmedet a lábaidra, hogy séta közben milyen fizikai érzeteid vannak. Ahogy a talpad a földhöz nyomódik, majd elemelkedik, ahogy az egyik, majd másik térdedre kerül át a súlyod. Vizsgáld meg az érzést, ahogy a karjaid mozognak a törzsed mellett. Próbálj minél apróbb érzeteket észrevenni. Ne zavartasd magad, ha a megfigyelés során esetlennek tűnik a mozgásod, biztos lehetsz benne, hogy valójában nagyon szépen sétálsz. 

4, Ha sikerült megvizsgálnod a járásod tempóját és a testedben megjelenő fizikai érzeteket, akkor fordulj most a külső környezeted felé. Fókuszálj a látványra, hangokra, szagokra. Vedd észre az apró részleteket, amik nem tűnnének fel, ha a fejedben lévő gondolatokba merülnél. Fontos, hogy a megfigyelést ne kísérje mentális kommentálás, értékelés, kategorizálás. 

5, Ha elkalandoznál (mármint gondolatban), akkor mankóként használhatod a lépéseid ritmusát, hasonlóan, mint ülő meditáció során a légzésedet.

Hol gyakoroljak?

Javaslom, hogy mielőtt belevetnéd magad a belváros forgatagába és egy bamba Pokémon Go játékost megszégyenítve egy busz alatt találnád magad, először gyakorolj otthon vagy olyan helyen, ahol nincsenek zavaró tényezők. Keress egy olyan teret, ahol legalább 3-4 méter hosszan tudsz sétálni és kövesd a fenti instrukciókat. A beltéri gyakorlás azért is előnyös, mert ingerszegényebb környezetben tudod megtapasztalni az alapokat (lásd következő pont), ami után könnyebb lesz forgalmasabb helyen is feltalálnod magad. 

Ha már jól megy a saját mozgásod megfigyelése a négy fal között, akkor kimerészkedhetsz a szabadba. Javaslom, hogy először kezdd kevésbé forgalmas helyeken (pl. egy békés park) és ha már éber figyelemmel és mentális kattogás nélkül tudsz sétálni csendesebb helyeken, akkor elkezdheted alkalmazni ezt a technikát minden alkalommal, amikor csak gyalog közlekedsz. 

Nekem ez sok!

Amikor először kipróbálod majd a gyakorlatot egy forgalmasabb helyen, tapasztalni fogod, hogy nagyon sok a külső és belső inger. Autók és emberek zaja, kirakatok, lámpák, zebrák, szagok és ehhez jön még hozzá a saját tested megfigyelése…eleinte csak kapkodni fogod a fejed, hogy éppen mire koncentrálj. 

Javaslom, hogy ha túltelítődsz, akkor válassz egy érzékszervet és csak azokra az ingerekre koncentrálj. A látás például egy praktikus választás lehet, főleg ha éppen A-ból B-be szeretnél eljutni. Ekkor figyeld meg jól a környezetedet, a benne lévő tárgyakat és élőlényeket, vedd észre, hogy hogyan változik meg a nézőpontod a folytonos mozgás hatására. 

A másik tippem, hogy ne ugrálj túl gyorsan ingerről ingerre. Vedd alaposan szemügyre, amit éppen megfigyelsz és csak akkor lépj tovább, ha teljesen befogadtad. Érezni fogod magadtól is, hogy mikor lesz csapongó az élmény, mindenesetre 5-10 másodpercnél gyakrabban lehetőleg ne válts fókuszt. 

Remélem, hogy a fenti leírás meghozta a kedved a módszer kipróbálásához és segít majd több tudatos jelenlétet vinni a hétköznapjaidba. Jó gyakorlást!